Eredetileg a hétvége mindkét napját az autóra szerettem volna szánni, de volt némi oprendszertelepítés egyfelől, meg kiderült, hogy a Renault-on a klímások a nagyobbik hosszbordás szíjat nem igazán tudták pontosan feltenni. Öt hosszbordából négy volt a kereken rajta, az ötödik meg lemaradat róla, aminek az eggyel előre lévő rövid hosszbordás szíjjal, ami a szervószivattyút hajtja meg, egy cseppet sem örült. Hát még én. Mindenesetre vissza lett téve, ez a műsor, vagy egy korábbi a generátor feszítőjének sem tett jót, a felfogófuratnál eltört a feszítő karja. Mentségére legyen mondva, hogy már volt hegesztve, hasonló okból. Most a két darab összekötésén kívül, a furat köré egy jó vastag alátétet is felvart Fater, ami akár az Eiffel tornyot is megtartja :-) .

Ez után kezdődött a móka a Forddal. Elsőként ki kellett találni, hogyan álljon az autó, hogy a garázson is át tudjunk járni, meg lemászni az aknába. Miután be lett lőve a megfelelő helyzetbe, kezdtem emelni. A neccesebb oldalon csak a gyári emelési pont volt elérhető emelésre meg bakolásra, úgyhogy a jobb első keréknél jópár pallót keresztül kellett tenni a szerelőaknán, arra tenni a krokodilt. A főtartónál emeltem, vastag fakockát alá téve, ez után a gyári emelési pont alá be lehetett tolni a részben e célra is vásárolt bakokat. Hátul egyszerű volt, mivel az emelési helyekig az akna nem ér el. Fater Ladára méretezte anno, ez meg olyan hosszú, mint egy SEC Mercedes, mindegy melyik. 

Miután az emeléssel elkészültem egy expedíciót tettem a szerelőaknába. Amióta a Ford felette parkol, nem volt lent senki. Az pedig közel egy évtizede álldogál azon a helyen. Na mindegy, lementem, mint Frodóék Mória bányáiba. Koboldokkal nem találkoztam, viszont velük ellentétben, a világítás rendesen működött. Dohszag és jó pár pók fokozta a komfortérzetet. Neki is álltam takarítani: majdnem egy vödör port sikerül összesöpörni, mikor rendesen felkavarodott, a saját lábamig sem láttam el. Részleges szilikózis közben megszületett a megoldás: jövő héten ki kéne járólapozni az aknát, van is maradék, ami oda megfelelő lenne. 

A takarítás, meg a porvihar elültével megnéztem az autó alját. Mivel az elmúlt jó néhány évben hasonló perspekítvából a Maseratit sikerült javítgatni, egyszerűen üdítően hatott, hogy mindent el lehet érni, nem kell mondjuk  háromféle dolgot feleslegesen három óra alatt leszerelni, hogy a tényleg cserélni kívánt negyedik valamit egy kb. 5 perces munkával ki- be lehessen tenni, majd újra feltenni, amit nagy örömmel ki lett véve. Itt minden jól hozzáférhető. 

Az első futómű teljesen szét lesz hajítva, szilentblokkok cserélődnek, meg az összes gumialkatrész, mint például a stabilizátorgumik. A motor és a váltótartó gumibak egészen kasszafúró: már csak ezek miatt keresnem kell egy gumisütő szakiparost, aki minta alapján elkészíti az újakat. A váltóbakot megette a 40 év, meg a km.óra meghajtásánál kilépő váltóolaj. Ugyanez van a motortámaszoknál is. A kipufogót újra kell gyártani, ezt mondjuk tudtam eddig is. Sikerült találni egy rozsdafészket, ami valamiért kimaradt a korábbi átfogó karosszériázásból. Beszéljenek a képek:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oldfordworks.blog.hu/api/trackback/id/tr321578763

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: natural skin care homemade 2018.12.03. 15:22:22

50 дней до моего самоубийства скачать pdf - charbhirsdihunt

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.