Első futómű és fék 2.

2009.12.14. 08:22

A hétvégén az egyik napot tudtam az autóra szánni. Beszereltem az összes megvásárolt fékalkatrészt.

A címmel ellentétben, hátsó dobfékek munkahengereivel kezdtem. A jobb oldalit már a héten kivettem, a bal oldalon lévőbe viszont rendesen be volt rohadva a fékcső menetes hollandere. Ezért inkább egy állomással odébb, a fékerő-elosztóról kötöttem ki a kb. 40-cm hosszú fékcsövet, végén a munkahengerrel. A hollander hatlapfeje teljesen szét volt rohadva, illetve maga a fékcső is az utolsó 5 cm-en. További szerepe ennek nem lesz más, mint minta az újragyártáshoz, utánna meg érdemei elismerése mellett lesz kidobva. A jobb oldali fékkör fékcsöve is újat kap, gondolom a vastag alvázvédő alatt az sem jobb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben e problémás munkahengernek a kicsavarásánál eltört a légtelenítő csavarja is. Ezt kissé bántam, mivel maga a henger belül tökéletes állapotban volt, jó pár év állása ellenére nem volt korrózió odabent. Úgy gondoltam, megpróbálom megmenteni, ami sikerült is. Állványos fúrógépbe fogtam, és a másik légtelenítőjének a magméretével rendelkező fúróval nagyon óvatosan, kis fordulatszámmal kifúrtam a csavar maradványát, szerencsére a furat alsó részén lévő zárókúpot sikerült elkerülnöm a fúró hegyével. Ezután újravágtam a menetet. Találtam a polcon lévő böngészdében egy másik légtelenítő csavart, azzal raktam össze. Sűrített levegővel kipróbáltam, hogyan zár: tökéletesen, úgyhogy sikerült megspórolni 6-8 eFt-ot, vagy ami még fontosabb, rengeteg utánajárást is.

Ez után már flottul ment a dolog: a kiszedett dugattyúk jó állapotban voltak, porvédők szintén, tartaléknak félre tettem ezeket, és tisztogatás után mentek be az újak. Íme:


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez után jött a főkfékhenger kivétele. A Maseratiban található helyhez képest itt ez a munka csodálatosan könnyen elvégezhető, tulajdonképpen játék az egész. :-) Egyébként hasonló Ate az is. A főfékhengerhez sem kellett komolyabban hozzányúlni, a felújítókészletből csak a két gumitappancsot használtam fel, ami a tartályt kapcsolja a hengerhez. Ezeknél már rendesen porladt a gumi, hiába 40 évet nem lehet letagadni. A többi alkatrészt, gyűrűket, stb. még boyrészer koromban cseréltem (kb. nyolc éve) eredeti Ate felújítókészletre (Sthrom Autó-tól jött asszem), amelyeket most szemrevételeztem, de semmi mást sem kellett lecserélni. Inkább az optikára gyúrtam, bedugóztam az összes furatot, majd lepucoltam a régi festést, zsírtalanítottam, és jó minőségű lakkal feketére lefújtam. Fájrontra foghatóvá száradt, majd az éjszakát a radiátoron töltötte a szobában. Szép lett, másnap összeraktam, kellemes szünet gyanánt, mivel most az egyetemi záróvizsgára is készülök. A kész produkciót nem fotóztam le.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első fékeknél az összes dugattyúgyűrű porladt, mentek be az újak. Két dugattyú palástját az idő vasfoga kissé megrágta. Az összeset újrapolíroztam az esztergapadunk segítségével, hasonlóan, mint a hátsó hengerek munkafelületét. Sajnos a két említetten más segíteni nem lehetett, de volt tartalékban a roncsautóból kiszedett. (Megj.: elbontottunk egy négyajtóst még a Maserati-éra előtt.) Felsétáltam a padlásra, és lehoztam két kifogástalan állapotú dugót. Ezekkel lett összerakva. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A porvédőket majd a végszerelésnél teszem föl. Szükséges még az első féknyergeknek hasonló optikai tuningja (festés feketére), ez majd a jövő héten lesz. Elhatároztam, hogy hét közben a bontott autó fáradt hátsó lengéscsillapítóit elviszem a Kárászyhoz javítattni.  

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oldfordworks.blog.hu/api/trackback/id/tr221595770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.