Irány a műhely. Elsőként levettem a féktárcsákat, amelyeket a kerékagyakkal és csapágyakkal együtt hagytam. Szükséges lesz majd két szimmering a kerékcsapágy-ház hátsó lezárásaként. Elővettem a varázsdobozt, de sajnos nem találtam benne megfelelőt. Na mindegy, ez a költség bőven belefér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utánna jöttek a lengőkarok a talpgömbfejekkel. A talpas egy kúpalakú házba van befogva, a ház pedig a lengéscsillapító tok aljához van kötve három csavarral -ezek dróttal vannak biztosítva-.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talpasok cseréje ezért a Fordnál enyhén szólva sem kellemes, csak így kiszerelve célszerű megoldani. Másrészt azért is nehéz, mert a csésze alakú öntvénybe esetleg bejutó víz bent kellemesen össze tudja rohasztani a csavart, meg a menetet, mivel kifolyni nem tud. Hát íme, olyan tengerben pihenő Titanic jellegű, mármint annyira van megrohadva a jobbos talpas anyája, mint odalent bármilyen vas a hajóból:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fater javasolta, öntsek bele petróleumot, aztán meglátjuk a hétvégén, hátha szemmelverésre szétjön. Szerencsére a zárt kialakítás most előnyös. Az biztos, hogy az új talpasok bekötése után egy nagy adag zsírral a házat megtöltöm, így a nedvességet ki fogom zárni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Félretettem tehát ázni a lengőkart, majd nekiláttam a lengéscsillapító patronok kiszereléséhez, ami könnyen ment a két rugóösszehúzóval, bár a csavarrugót rendesen össze kellett nyomnom, hogy a toronycsapágyakat, meg a felső rugótányérokat le tudjam venni. Azért egyszerű művelet volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd jöttek a meglepetések. A jobbos tokban lakott az autó megvásárlásakor általunk betett Monroe teló. (A Lippai-Hajnalnál lett véve, 1998 környékén.) Ez megfelelő volt. A balosban az eredeti Boge volt, ömlött belőle az olaj, a tok alján is volt egy deci belőle. Hát ezért volt a csillapítás itt mindig gyenge. Az olajat betöltöttem a kézi olajozóba. Hopp, viszont a tok alján valami csillog: találtam benne egypár hézagoló karikát, aminek ott semmi keresnivalója nem volt, hogy kerültek vajon oda, és miért? Szerintem ezt az oldal korábban még nem lett megbontva. A teló alja teljesen zárt, semmi funkciójuk nincs ott. Érdekes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csütörtökre tervezem, hogy elviszem a telókat a Kárászyhoz. Sportos beállítást szeretnék előre, és lehet hogy a tartalékban lévő, gyenge hátsó lengéscsillapítókat is elviszem. Továbbá megrendelem hétfőn az utolsó Frap talpasgömbfejet a Báritól, tartalékként. Kevéssé valószínű, hogy lesz belőle később.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 Update: 11:30, megjött a rendelt talpas. Frap G150, 4520 pénz volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://oldfordworks.blog.hu/api/trackback/id/tr321738451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Süni25 · http://www.eakft.hu 2010.03.13. 20:54:54

A BOGE sem eredeti. Ezekben az autókban nem volt gyárilag patron. Maga a gólyaláb volt a lengéscsillapító, amikor leszedted a nagy anyát a tetejéről, akkor ki lehetett húzni a szárat, a végén a dugattyúval, és kiönteni belőle az olajat. A lemezek az alján az eredeti csillapító fenékszelepének a maradványai.