Szép hosszú kihagyás volt a blog életében, ennek oka egyszerű: nyelvvizsgára készültem, így a nemcsak a blogot, hanem a szerelést is hanyagoltam. Mi tőrtét mégis az időszakban? Elkészültek a szilentek a Lenkeynél, íme: 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg a vizsgára készüléssel szórakoztattam magam, addig Fater volt olyan kedves, és elkezdte szétbontani a tartalék váltót, ebből jönne át a tervek szerint az 1-es fokozat szinkronja. Meg lehet hogy más is, majd meglátjuk milyen amit kivettünk az autóból, ez általánosan egész megfelelő állapotú Fater szerint. Néhány kép:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Mostanában egy informatikai rendszert tesztelek a munkahelyemen, így a szokásosnál is többet seggelek a számítógép előtt. Viszont jó lenne végre beállítani tisztességesen a Fiat kormányművét, elég kényes vagyok arra, hogy a ne húzzon semerre sem, a kormány pedig egyenes vonalú egyeneletes mozgás esetén miliméterre középen álljon, mindez úgy, ha 80-nál elengedem a kormányt, egyenesen haladjon az autó, mintha zsinóron húznák. Szóval jól esett valamit csinálni este az intenzív egérkattingatás meg parancssorba írogatás után, úgyhogy hajrá.

A kerékösszetartás beállítása a klasszikus megoldás szerint történik a Polszkinál, ha ezt klasszikusnak lehet hívni: menetes összekötő, két gömbfejjel, jobb és balmenet oldalanként, csövet forgatjuk, geometria állítódik. Na most, mivel legutoljára ezen Nagyfater mókolt kb. 10 éve, ezért az összekötő csövek forgatása teljesen esélytelen volt, nemhogy kézzel, megfelelő szerszámmal sem. (Az összekötőcsőre egyébként a lengyelek rárakhattak volna hatlapfejet, de mivel az olaszok sem tettek rá, így ők sem.) Így elsőként, mielőtt "sasszem" Fater nekiállna beállítani, először forgathatóvá kell tenni ezeket az összekötőket.

Ehhez pedig ki kell őket szerelni, az alvázvédőből, rozsdából, egyiptomi teveszarból álló koszréteget le kell vakarni, meneteket átjáratni. Ezt tettem, azaz tettük meg csütörtök este. Elsőként megpróbálkoztam a gömbfejkiverővel kiütni a gömbfejeket. Ez nem jött össze, kértem Fatert, legyen olyan kedves, és vegye ő kezelésbe őket, 10 perc neki. Fater nem egy kifejezetten erős testalkatú, de vasas múltjána köszönhetően pontosan és nagy erővel tud odabaszni, ahova köll. Így is kellett püfölnie egy darabig a kiszedővillát, mire engedtek a csuklók, ezek mindegyikén lévő kónusznak 29 éve volt arra, hogy berohadjanak a karok furatába, és ezt az időt ki is használta mindegyik erre. Na mindegy, kijöttek (Fater megint alakított, hozta a formáját.) Mivel most jó alkalom volt erre, kaptak a függőcsapszegek egy extra adag zsírt. bár így is elég jól fordulnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pucolás, eléggé daráztam, hogy mennyire rohadtak össze ezek a finom menetek egymással, a gömbcsuklóké, meg az összekötőrudaké. Meglepő és szerencsés módon mindegyik könnyen szétjött, majd jó sok olaj segítségével kézzel is könnyen forgathatóvá is váltak a rudak. Gömbcsukló porvédőkből felmentek a Hegyalja-féle generálporvédők, plusz egy adag zsírt is kapott mindegyik. Elég kemény, hogy ezek teljesen eredetiek, pedig olyan 80 ezer km van az autóban. Az optikára most időhiány (aznap be akartam fejezni), meg a szúnyogok miatt most nem gyúrtam. Visszarakáskor le kellett vennem a kormánykereket is, végre vissza lehetett tenni eredeti pozíciójába. Este 10 után fejeztem be a munkát. Szombaton jön újra Fater, majd szeme, meg a generál kerékösszetartás beállító rúd segítségével beállítjuk a kormányzást. Erről majd hétfőn.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Íme az egyik kerék:

Van némi elmaradásom a bejegyzéseknél most pótolom. Mi történt az elmúlt két hétben?

Fiat 500 stílusú felnik a Polszkin

Elkészült a homokszórás Nagytarcsán az eredetileg szürkére szinterezett felnikre, (13000 Ft) majd meglátogattam a helyi festékboltot, ahol már jópárszor jártam. Választottam színt, lazán, csak úgy szemre. A hóbelevanc 2x4 kerékre 10000 Ft körül volt (edző, 6 dl akrilfesték, hígító, egyebek) Innen lesz majd kárpitpatent is a Fordhoz, ha annak az ideje eljön. (Vagy nem, akkor a Patentdepóból, bár ez messzebb van.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fújást Faterral intéztük, azaz megkértem Fatert, fújja már le, legyen olyan kedves, mivel előző este kissé beb*sztam, úgyhogy a meló elég büdös volt aznap. Fater le is fújta, csak mivel nem kifejezetten autófényezésre szakosodott márkaszervíz vagyunk, így a kompresszorunk is igen egyszerű darab, vezérlők nélkül. (kéthengeres buszkompresszor, csak egy lefújószelep van, ha a nyomás felsétál 8 barra, továbbá egy légtartály levegővel tudunk csak gazdálkodni. Nagyfater gyártotta még az Ikarusban egyébként, a kompresszor önmaga is lassan fél évszázados.) Mivel lefelé nincs reguláció, ezért a előnyös, ha valaki visszakapcsolgatja, ha lemegy a nyomás 3 bar környékére. Ez nem történt meg, mivel én odafönt hédereztem. Így a háromból egy felni nemhogy narancsos, inkább karfiolos lett. De eme kis hiba ellenére is elképesztően szépek lettek a tárcsák, főleg az előzményekhez képest. A rendőrség ott posztolt például a hétvégén Nagytarcsa határában, személyi igazolvány forgalmi, jogosítvány kérése után mindjárt ki is szúrták a felniket, hogy hát gyáriak -e? Tetszett a két utcával lent lakó karosszérialakatosnak, pedig ő aztán be van ragasztva az A6-ba, meg a Bangle BMW-be. Tessék, ilyen lett, épp olyan a színárnyalat, mint az első Fiat 500-okon. (Sajna a fotó némi mogyoródi terepezés után készült, amikoris megtekintettünk néhány, a susnyásban letárolt UV villamost. Így a gumik éppen nem Concours 'd Elegance-on bemutatható állapotban vannak, sőt a fotó is olyan, amilyen, kevéssé a kerekekre fókuszál. Majd később lesz néhány nagytotál is. Tessék megfigyelni a hátsó ablakot dekoráló E85-ös matricát is... etanol rulez! Ja, mondtam már, hogy veszek egy UV-t? ;-}


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő művelet a Mustár(sárga) korábbi kerekeinek (amelyeken a Polszki most álldogált, amíg a homokolás meg a fényezés megtörtént) felújítása lesz, ugyanígy, homokfúvással, meg fényezéssel, csak az eredeti árnyalatra jobban ráközelítünk, másrészt kezelem a kompresszort, hogy tényleg még szebb legyen a fújás. Aztán visszamennek a régi Semperit Hi-Life gumik, ezeket a koruk és mintázatuk okán jobb eséllyel el lehet sütni majd a veteránvizsgán. 

Renault keverékkel

Mivel a Renault van Maserati helyett, ezzel mentünk nyaralni, feleségem részére el is készült a légkondi végre. Brutálisan hűt, soha ilyen jó nem volt. A nyaralás jó lehetőséget adott arra is, hogy kipróbáljam egy hosszabb úton a szesz és a benzin keverékét. A lényeg az volt, mekkora mértékig lehet növelni a szesz mennyiségét a benzin rovására. 50-50-el indultam, és 60-40 -el fejeztem be az utat. Az a tapasztalatom, hogy 60% szesz / 40% benzin felhasználásával a menettulajdonságok változatlanok maradnak. Az ár mellett további előnyt jelentett, hogy a motor valamivel halkabban járt, de inkább annak örültem, hogy az alacsonyabb égéshő miatt a hűtőfolyadék hőmérséklete kevesebb lett. Ez főleg hazafelé volt előnyös, a csúcsmelegben.
 
Ford: nagy semmi, erősen koncentrálva

A havájozás közepette csupán annyi történt, hogy elkezdtem megpucolni azt a vezérműfedelet, ami majd felkerül a mostani helyére. Ebben ugyanis a ventillátor speciális többsoros csapágya meglepően jó állapotú, így ez lesz felszerelve majd. A több deka olajkoszt, meg a fekete festéket, amivel lemázolták viszont le kell kaparni.