Csütörtökön elvittem a Kárászyhoz a lengéscsillapítókat, amelyeket péntek délutánra elkészültek. Nagyon rafkós módon újították fel a patronokat. Szétnyitáshoz levágták a patron felső végét, a tömítés magasságában, amikor pedig elkészültek a munkával, itt visszaállították a lezárást. Na most, a művelettel a csillapító hossza kb. 4mm-el megrövidült. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a patron hátsó részére ráhegesztettek egy fémkarikát, ami a kiesett hosszt pótolja vissza az eredeti méretre. Ezzel a módszerrel még egyszer lehet egy ilyen patront felújítani, mivel a nyak szűkített: ide kerül a zárócsavar, ezért maximum még egy "vágást" (majd az azt követő szétszedést-felújítást-visszazárást) lehet megoldani. Íme a szűkített nyak, illetve az új zárótömítések. Remélhetőleg hosszú életűek lesznek. Az egyik dugattyúrudat újra kellett gyártaniuk, mivel a krómozott száron volt néhány kis sérülés, amelyet polírozással nem tudták eltüntetni. A rudat azért hazahoztam, tartalékként, szükség esetén méretre köszörülhető, krómozható, majd beépíthető. (Az újragyártott rúd nincs krómozva.) Bár én azt gondolom, hogy ha évi 2500 km-es futással számolok, úgy még akkor is jók lesznek a telók, ha 30 év múlva totál kifogy a benzin, és a géptető alatt elektromotor fog zümmögni. (Brrr...)
 

Pénteken lejött a petróleum / csavarlazító kombóba beáztatott talpasgömbfej csavarja is a gömbcsukló menetéről. Nem túl könnyen, de nem is túl nehezen. Ennek örülök, mivel a kivett használt talpasokat tartalékként félre szeretném tenni, így ezt sem kellett szétbarmolni. Innentől Fateré a színpad: a talpasok szegecseléssel vannak felkötve a a lengőkarra, ezeket le kell fúrni / fejüket leköszörülni, ami a kis hely miatt elég necces (külön poszt lesz róla majd).

Vasárnap elkészítettem az egyik rugóstagot. Elsőként az elmaradhatatlan pucolás volt: a fényezők úgy fújták itt is az alvázvédőt, mintha attól tartottak volna, hogy másnap betiltja a törvény. Már előre várom a hátsó híd ugyanilyen melóját, főleg mivel azt a súlya miatt nem lehet olyan könnyen kezelni, ide és odaforgatni, hogy még az itt és az amott lévő utolsó darabka koszt / rozsdát le lehessen vakarni. Viszont azt a madárfüttyös és árnyas kinti munkapadon lehet majd végezni, tavasszal vagy nyáron.

Persze a fényképezőgép akkumulátora kimerült, bár túl sok dolgot nem volt érdemes megörökíteni. A csavarrugó összetolása mindenesetre kemény. Amikor a szétszerelést végeztem, a rugóösszehúzókat rajta hagytam az utoljára kivett rugón. De mikor elkészültem a rugóstag festésével, láttam, nagyon igénytelen dolog lenne az alvázvédővel ugyanúgy telibefújt rugót visszatenni a gyári állapotba visszahozott toronyra. Így hát szétcsavaroztam a tisztításhoz / festéshez. A rugó nagyon hosszú, az összehúzóknál, amikor az utolsó pár menet volt hátra, ráültem a rugóra, hogy egyáltalán le tudjam akasztani őket. (Eléggé daráztam is, nehogy tökön verjen az összehúzó elszabaduló fele, de ezt sikerült megúszni.) Pucolás és festés után összekínlódtam a rugót, majd a rugóstagot összeállítottam. A feleségem is segített a munkában. Ezzel a napnak vége is volt. Ilyen lett:

Megszépültek a talpasgömbfejek házai is. Péntekre tervezem, hogy újra meglátogatom a Kárászyt, ezúttal a két lengőkart vinném el, mivel szilentblokkot is cserélnek. Kérdés, hogy a lengőkarokban  lévő tönkrement szilentblokk pótlása megoldható -e náluk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.