A hétvége úgy indult, hogy pénteken elmentem először a fúrószárért, majd utána a Hegyaljához Budaörsre a második adag cuccért. A fúrót végül is a Perfor Kft-nél sikerült beszerezni. Ez a cég a Soroksári úton található, és van mindenük, fúrószáraik mindenféle keménységben, és méretlépcsőben vannak raktáron. A mikrofúróknál 0,05 századonként lehet kapni fúrókat, szóval ha a Fiat keveselné a szeszt a keverékben, lehet hogy hozok tőlük 1,35-öst. Itt beruháztam 300 valamennyit egy 1,6-os egyszerű gyorsacél fúróra, a fúvóka rezéhez erősebb úgysem fog kelleni. Tartanak elvileg fúvókadörzsárakat is, de ezekkel még várok.

 

Következő állomás Budaörs volt. Megint sikerült feleslegesen kikérnem a központból a két számomra nem jó membránt, a Nagy Kockát, meg az Idomtalan Háromszöget. Ezeken kívül rendeltem az általános főfúvókákból nyolcat, megérkezett a két javítókészlet az Audi Solex TDID porlasztójához. Jött kipufogó akasztó gumi, ezeket mondjuk kicsit proaktív dolog volt megrendelni, mivel jó esetben egy-másfél év múlva lesznek felhasználva. A Ford és az etanol összeházasítása céljából kértem egy méretes benzinszűrőt is, valószínűleg lesz mit megszűrnie majd a tankból, meg a benzinvezetékekből. Bár a tank úgy is fel lesz újítva, mivel „új korában” is rohadt a felső tankfél. A Fiat kap majd valamikor a távoli jövőben két új gyertyát, mivel elég kedvezményes áron volt az U barázdás Denso (típus: W20FP-U) ami valószínűleg kedvezőbb hatással lehet a teljesítményre. A boltossráctól ajándékba kaptam azt a négy Denso Powerpack gyertyát (típus: W20EP-U), amit a Fordhoz találtam a Hegyalja webáruházában! Német / japán / magyar vegyes vállalat lesz: az echte német gyártású hengerekbe, az Alcan alumíniumdugók felett örvénylő magyar repcéből készült bioetanol / levegő keverékbe a vállalathoz nyugdíjaskorukig lojális japán munkások által készített prémiumgyertyák kúrják majd be a szikrákat a gyári előgyújtási pont előtt, ahogy azt a szesznél kell… Összesen 5980 Ft-ot fizettem.

 

 

 

Otthon –ha már ilyen szépen alakult a porlasztójavítók beszerzése- elhatároztam, hogy beszerelem az egyik készletet. A csomag a tűszelepet, illetve a tömítéseket tartalmazta. Végre le tudtam cserélni a fojtószelepház és a porlasztótest között lévő, sarkán már elrepedt bakelittömítést. Ehhez lökni kellett az új közepére két furatot, ehhez a régiek voltak a minták. A gyorsítófúvóka eddig nem csak a légtorokba küldte a naftát, hanem a furata mellett is csordogált az anyag: ez megszűnt, a fúvóka szárán lévő lerobbant tömítő gumigyűrűt végre sikerült kicserélni. A munka belenyúlt az északába, mivel kicseréltem a hideigindító rendszer vízkamrájának a tömítését is, és a tetves hidegindító fojtószelep megint el kezdett szorulni. Raktam az egyik csavar alá egy papírkarikát (két csavar rögzíti a hidegindítót fojtószelepestül, a karburátortesthez), ezzel tudtam a szorulást megakadályozni. Valószínűleg a porlasztótest egy kicsit el van húzódva, egy-két századot. Végül de nem utolsósorban telepítettem az etanolhoz készített főfúvókákat, az első torok mérete 15%-os üzemanyag mennyiség növeléssel 140 lett, a második toroké pedig 160.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi volt még a hétvégén autós témakörben? A Renault kapott egy jó viaszolást, a hozzá való színes viasszal. Jövő héten meglátogatja a Prímaklímát, befejezve a légkondi átalakítását azzzal, hogy a valahol még meglévő szivárgást kikezelik. Szerensére UV fényre irizáló festék is van betöltve a rendszerbe, talán így egyszerű lesz a szivárgás megtalálása. A Renaultnál az év során lenne egy küszöbjavítás, a két hátsó ajtó sarkának rendbetétele, meg általűnos alváz és üregvédelem mindezek után. Kellene majd rá egy új kipufogórendszer is. Aztán ott a Fiat is, amiről külön szakasz szóljon…

 

 

Pécelen lakik egy ismerősöm, a hétvégén meglátogattam. Természetesen a  Fiattal, így módom nyílt  arra, hogy megtapasztaljam, mennyiben más ez az új hajtóanyag. Pécelre a 31-es útról is be lehet hajtani. Ez az útszakasz Pécel felől kihajtva jó tesztszakasznak bizonyult, már a Maserati-s korszakban is. (Akkor a turbonyomás felépülésének a vizsgálatára használtam.) Az út a 31-esbe torkolásig egyenletesen emelkedik, körülbelül kicsinyített mása a híres érdi emelkedőnek az M7-en. Mivel a Polszki nem egy izompacsirta, ezért kellő lendületet kell venni, de az emelkedő tetején a lendület megtört, a motornak pedig az oktánszám még 98 (?)-al is kevés lett. Ugye mondani sem kell, hogy padlógázos a művelet a Polszkival, főleg a közepétől, ahol rendeseb elkezd emekedni az út, a háromnegyedétől pedig vissza kellett engedni 80-ról 60-ra, különben kopogott a motor. Ez volt eddig az un. szuperbenzinnel. Mit mutatott az etanol? Csodát! Úgy verettem végig az autóval, hogy a legtetején, a kritikus szakaszon is 90-el tudtam menni, kopogás semmi! Na most, azt azért tudni kell, hogy a 90 km/h igen sok ennél az autócskánál, mivel a végsebesség gyárilag, könyv szerint 105 km/h. Szóval az etanol nagyon jónak tűnik. Természetesen ez egy szélsőséges teszt volt, alapból az autóra nagyon vigyázok, és megkap minden karbantartást, például olajat 5000 km-enként, mint a Maserati. (Csak a Polszki más okból: ott a teljesítmény volt nagy, itt pedig csak centrifugális olajszűrő van.) Csupán annyit akartam megtudni, hogy ilyen komoly terhelés mellett lehet –e a szeszre számítani. Főleg azért, mivel a Ford esetében –az alapból igen magas sűrítési viszony miatt- alapból rá is leszek szorulva az E85-re. Vagy tankolhatok (szerintem kamu) prémiumbenzint, csilió forintért literjét. Összességében ez egy nagyon pozitív tapasztalat volt.

 

Még annyit a Polszki és az etanol házasságáról, hogy sikerült elkérnem a benzintankot a pár utcával arréb szétvágott autóból. A tank külsején van némi rozsda, belülről rendben lévőnek tűnik. Működő benzinszintmérő van benne, ez nagyon pozitív, mivel azt már nem lehet kapni tudomásom szerint. A tartályt leápolom majd némi rozsdamarózás után kap festést, aztán eltárolom. Bár szerintem ez „a fémtankot az etanoltól megeheti a rozsda” mondakör nem igaz.

 

 

Hétfőn kirándultunk, mégpedig a Pilisbe, a Holdvirág-árokhoz. A Renault félkabrióvá vált: összes ablak, beleértve a tetőablakot nyitva. Kellemes volt a beállított kormánnyal mind az odaút, mid a visszaút a túrázásról nem is beszélve. Youngtimer autókülönlegességből egyet láttam, 500 SEL Mercedest, mégpedig W126-ot, királykék színben, bézs belsőtérrel. Annál érdekesebbet láttunk viszont az árok vége fölött, a hegygerincen, az erdőben. Megálltunk ebédelni és...

 

 

 

 

galacsinhajtó bogár (scarabaeiformia, innen valamelyik család tagja) tolta előttünk a labdacsát. Ebben az volt a kemény, hogy a képen látható terepen, hegynek fölfelé gurigázta a golyót, viszont tette ezt kb. fél méter per perc sebességgel, látható milyen körülmények között. (Nehéz is volt lefényképezni.) Ezt a műveletet ráadásul tolatva végzi! Fantasztikus "gépezet"! Ez körülbelül olyan, mintha nagyobb, markoló méretű földmunkagéppel egy kisebb, de ház méretű betongolyót húznánk fel a Gellérthegyre, mondjuk a Szirtes utcában, hogy az utcában kidőlt fák, és rengeteg építési törmelék hever.