Kiköptem az altatót, és este munka után lekaptam a karbit, ha már ilyen tartalmas manuált sikerült lehúzni a netről. Kb. 15 perc alatt megvoltam a leszereléssel.
 

Porlasztót szétkapni kényelmesen is lehet, a szobámban kezdek neki. Ezt sikerült lemeccselni a feleségemmel. Ma elkezdek tömítéskészletet nézni, bár kevéssé hiszem, hogy találok Magyarországon valakinél.

A hosszú hétvégén semmit sem sikerült a Fordon dolgozni, ez más elfoglatságokból következett, a kieső időben meg lusta voltam nekiállni bárminek is. Utóbb, ahogy átgondoltam, például levehettem volna a karbit a motorról, azt még íróasztal mellett is át lehet nézni, meg lehet tisztogatni. Íme egy manual, djvu formátumban:

http://rapidshare.com/files/206180718/Solex-DDIST.djvu

Ha elfáradna a link, és kellene, dobj egy emailt.

Másrészt ki lehetett volna venni a műszertáblát. Itt korábban feltuningoltam a világítást, mivel a két beépített lámpácska semmi fényt nem ad, nekem meg tetszik ha a műszerfal rendesen világít. A színen én nem változtattam, sima lámpafény-sárga, biztos van olyan marha a világban, aki egy ilyen veteránautóban is ragaszkodik a fantasztikus Volkswagen-féle kékben-látom-a-világot érzéshez. No mindegy, hétvégén tényleg kijön a motor. A kedves olvasóktól addig is türelmet kérek. Addig is íme egy abszolút nem a témába vágó kép, a hétvégén láttam, Felix Valloton, Kikötő című festménye, sajnos csak ekkorában.

Ez a két merevlemez fogja tárolni a blog anyagait hosszú távra. Kétszáz megabájt per darab. A hosszú táv pár évtizedet biztosan jelent.

Elég röhejes, mi? Manapság az ilyen winchester-dinoszauruszok inkább a szekrény lába alá valók, vagy még inkább a kohóba. Aztán lehet belőlük például alumínium ajtókilincs egy mai felsőkateg limuzinba, kategóriával lejjebb ma csak kályhaezüsttel fújt műanyagot adnak. Utóbbi az autó öt éves korára foltosra kopik, pavlovi reflexszel erősítve a tulajban az elavultság érzését, így az azonnali csere szükségességét.

Ettől függetlenül ezeket a meghajtókat fogom használni. Itt vannak kéznél, USB-IDE kábellel gépmegbontás nélkül használhatóak. Én alapvetően nem bízom a DVD, de főleg a CD lemezekben. Utóbbiakról úgy tudom 15-20 évig lehet az adatokat visszanyerni, persze ez függ a hordozótól, ami lehet a gyenge flatocianid, vagy a valamivel jobb fém komponens (azo). A DVD-ről is hasonlókat hallottam. Persze az sem mindegy, hogy a valódi OEM milyen minőségben nyomta a korongokat. Amint az ismert, van néhány nagy, a kiskereskedelemben nem is ismert gyártó, aztán itt készülnek a korongok, az egyik soron például a TDK cimkéjével, a másikon mondjuk a Verbatim. A Plasmon közöttük a legnagyobb egyébként asszem.

Megfelelő és helytakarékos megoldás még a pendrive. Éppen csak nagyméretűim vannak, azokat meg napi szinten használom. A fájlrendszerek eldobhatják magukat, egyébként meg csak olyan eszköz kell, amire rátöltöm az adatot, aztán úgy is megy a szekrénybe. Módosítani úgysem fogom később a blog letárolt anyagait. Ahogy valami téma ide kikerült, úgy lesz lementve. Másrészt volt a kezemben olyan misztikus USB memória, ami nagyjából fél hónap alatt eldobta az adatokat, ami elég vicces, ha nem mondjuk egy szakdolgozattal játssza el ezt. Mondjuk ez szerintem ritkaság, de akkor is.

Szóval itt ez a két diszk. Az adatarchiválás szempontjából szerintem legjobb a merevlemez. Ezek pedig hihetetlen módon, életkoruk ellenére teljesen egészségesek, nincsenek szektorhibáik. IDE csatolós számítógépeket gyártottak egy jó pár milliót, ez sem jelent gondot a jövőben. Vannak és a jövőben is lesznek eszközök, amikkel a tárolt adatokat vissza lehet nyerni.

„640 Kb elég lesz mindenre”, mondta B.G. körülbelül a Cég megalapításának idején, amikor egyenlőre a szarukeretes ’hemüveghez passzoló favágóingre telt, ahogy a team többi tagjának is. Én a Céget, és az informatika területén kifejtett úgynevezett tevékenységét nem értékelem túl nagyra, - és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam-, de ezen az oldal nem az ilyen jellegű igehirdetés miatt jött létre. (Aki viszont fogta, válassza ki a megfelelő linket a jobb oldali dobozból, aztán nézzen valódi operációs rendszer után.) Szóval emberünk véleményével párhuzamosan azt mondom, ez a 2x200 Mb elég lesz. A weblapokat menteni fogom, a kész anyagot pedig mondjuk fél évente, évente feltolom a lemezre. Az adatrögzítést az autó forgalomba helyezéséről szóló blogbejegyzéséig tervezem. Erre elég lesz a meglévő lemezhely. Úgy is erős tömörítést fogok alkalmazni.

A tárolást az autó felújításának dokumentálása céljából tartom fontosnak. Tudom, hogy különösebb írói vénával nem vagyok megáldva, ám a célom ennek a (számomra) nagy felújító munkának –ami valószínűleg első és utolsó lesz az autó életében- a rögzítése. A blog elindításának is ez volt a célja. Ám legyen bármi is a jövőben a neten, maradjanak meg ezek az adatok. Csupán ennyit szeretnék.