Karburátor tisztogatás
2010.03.19. 08:13
Úgy néz ki, kitört a tavasz nálam, vagy mi a fene, mivel elkezdtem foglalkozni a porlasztóval, miután hazaértem a melóból. A műsor a karburátorral két felvonásból fog állni. Elsőként le és kipucolom, majd miután ki lehet tenni a vitrinbe is, beállítom a letöltött manual szerint. A második műveletet végzem majd odafent, ahol az asztalon a könyvet ki lehet teríteni, és kényelmesen lapozgatni, és ellenőrizni a különféle beállításait a karoknak, hézagokat, holtjátékok mértékét, és egyebeket.
Bekezdtem
tehát a benzinnel, a sokat látott műanyagtálcával, csavarhúzóval, és ecsettel.
Elsőként levettem a porlasztó fedelét, amely az automatikus hidegindító
rendszert tartalmazza. Maseratista koromban kabriós Sanyi kollégám húzta a
száját, mikor én a biturboban a szivatókart húzogattam, milyen tréh megoldás az
már, mennyire elavult, bezzeg ott az IAW Weber injektor, ott nem kell ilyen
bonyolult tornamutatványokat végezni, mint a szivatóbowden rángatása. Mellesleg
Spyder Sanyi averziója a karburátorral kapcsolatban nem ehhez tényhez
kapcsolódott, más okból neki már voltak rossz tapasztalatai karburátoros
motorral, igaz abban az esetben azért gányolták korábban a Maserati Spyder
36-os Weber karbiját, hogy fél Budapestet lenyomó autót készítsenek,
természetesen sikerült elbaszni a karbit, meg aztán a motort is. Sanyi meg így
szívott is vele jó darabig. Na mindegy, a Fordnál hűtővíz melegíti a
bimetállemezeket, ezek szabályozzák egy fojtószelepen segítségével a melegítési
keverék dússágát. Úgyhogy ezzel a fontos részegységgel külön fogok foglalkozni,
mivel a kézikönyv is szentel neki vagy 15 oldalt. Addig is félretettem. A karbi
egyébként 69-ben készült, az év 235. napján, ezt csak azért írom ide, hogy
teljen a hely, meg hogy nézzétek mennyire rákészültem a témára.
Ott a szám az úszóházon: 9 az 1969, a többi meg az év napja.
Fedél alatt ott lapult a nagyon szuper tömítés. Nagyon szuper módon van elkészítve, papírlapból van kiollózva, a venturi csöveknél szépen belelógott az áramlásba, pár lóerőtől megszabadítva a gépet. Na jó, ez túlzás, mindenesetre az ifjú Biturbo S produkciója volt ez, az ezredforduló előttről, amikor csak az volt a fontos, hogy a gép menjen a jobb egyen az aktuális muffal. Sajnos az új tömítés is valószínűleg házi gyártmány lesz, de teljesen méretpontosan, bár egy pár óra erre rá fog menni. Prespánlapom van, ez egy speciális vékony papírszerű anyag, tömítésekhez, még nagyfater bugázta az átkosban. A fedél, és a nagyszerű tömítése után levettem a fojtószelepházakat is. Ezeket még sosem szereltem le, bár korábban volt már szétszedve a karbi, nade most hogy egy Lexus minőségű veteránautót akarok készíteni, úgyhogy benézek ide is egy tisztogatás erejéig. Lekaptam a gyorsítószivattyú membránházát is.
Benzinnel tisztogattam, nagyon kellemes volt, hát akit a mozdony füstje benzin gőze
megcsapott... Mivel szédelegni maximálisan sikerült, viszont a hatvanas évekből
itt maradt gyantát azért kellő intenzitással nem oldotta, ezért küldtem hozzá
némi petróleumot is. Ez jobb volt a kosz oldása, és rosszabb a megszédítő hatása
miatt. Úgyhogy a karbit részben lepucoltam, de a munkát majd a hétvégén fejezem
be, odakint a külső munkapadnál ülni a kertben, nyílt térben, mégis csak más,
mint a műhelyben üldögélni, és ilyenfajta légzőkúrát venni. Úgyhogy csütörtök
estére ennyi volt, függöny.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Süni25 · http://www.eakft.hu 2010.03.21. 11:42:28
