A hétvégén a karburátorokkal foglalkoztam, illetve elmentem a nadapi Maserati találkozóra.

Etanol projekt

Elég rendesen felment a benzin ára, a Fiat pedig inkább a 98-as oktánt szereti, ami még drágább. Viszont az üzemanyag ellátó rendszer egyszerű mint a faék. Ezért úgy gondolom, ideje megpróbálkozni az E85-el. Első lépésként vettem a helyi autósboltban üzemanyagszűrőt, bekötöttem, majd elmentem tankolni. Tőlünk 5 km-re, az ecseri Agip kúton is lehet immár etanolt tankolni. 1/3 tank benzinnel mentem oda, ami kb. 6,5 liter, teletankoltam. Melegen, és a viszonylag rövid úton hazáig annyi különbséget vettem észre, hogy ahol a 95-ös oktánú benzinnel bekopogott a motor, ott ez teljesen megszűnt. Az alapjárat egyenletesebb lett, de a motor gyorsítóképessége romlott, és érezhetően jobban kell taposni a gázt ugyanazon menetdinamika eléréséhez. Mindezek összevágnak azzal, hogy az E85 oktánszáma 105, illetve fűtőértéke csak 2/3-a a benzinének. De az ára is.

Volt egy karburátorom tartalékban, a bontott motoron megtalálhatón kívül. Ez egy un. econ karburátor, avagy IMB 28 / 10-es. Ezzel a karburátorral, továbbá a nagyobb sűrítéssel, illetve a más szelepbezérlési időkkel a lengyelek, kb. 85-től csökkenteni tudták a (kocsi méretéhez képest nagy) fogyasztást. Ezt a karburátort fogom átalakítani E85 üzemhez.

Az átalakítás második lépéseként vettem a kedvenc autósboltomban egy tömítéskészletet, illetve egy fúvókaszettet.

Még várakozik egy karburátorúszó, ez hiányzik a karbiból, de már megrendeltem, a héten érkezik majd meg. A karburátorban lévő fúvókaszettet fogom módosítani, az újak tartalékként szolgálnak. A motortérben lévő kis hely miatt egyszerűbbnek tűnik a karburátorokat egyszerűen megcserélni (ha már amúgy is van egy), mint a fúvókákat ki és becsavargatni. 

Egyenlőre megnéztem tüzetesebben az átalakítani szánt karburátort. A talpa szép öntéshibás, domború. Elsőként nekiálltam, hogy valami síkot kapjak. Finom dörzspapírt fogtam fel teljesen egyenes felületű acéltömbre, és elkezdtem szabályozni a karburátor talpát. Kiindulásként élvonalzóval mértem a síkot (vagy inkább annak hiányát), a végére sikerült levinni a karburátortalp ferdeségét egy tized alá. Íme:

Elég unalmas meló ez egyébként, aki csinált már ilyet, annak nem is szükséges ezt magyarázni. Minél jobban közelítünk a síkhoz, annál nagyobb felületet munkál le a smirgli, annál lassabban megy. Jó két órát szórakoztam vele, majd félretettem. Az Polszki megrészegítésében a következő lépés a fúvókák módosítása, az úszó beszerzése, majd benzincsövek cseréje, az új karburátor telepítése, behangolása, illetve az ehhez kapcsolódó előgyújtásnövelés lesz. 

Fiat, bal hátsó munkahenger javítás

Ez a munka vasárnap este esett be. A feleségemért szerettem volna menni Fótra, ám Kistarcsán égett fékferodol szag jött be, plusz a fékhatás elment. Beválalós voltam, kihasználva a Polszki erős motorfékét, plusz a kéziféket használva visszafordultam, és óvatosan hazamentem. Otthon kiderült, hogy a bal hátsó dob munkahengerének hátsó dgattyúja fogta magát, és berohadt, a betét súrlódott, az egész melegedett, amitől a fékfolyadék felforrt. 

Kikaptam a fékpofákat, némi küzdelem után kicsavartam  a munkahengert rögzítő két csavart, amelyek nagyon szerelőbarát módon, alig fordíthatók el, a lengőkar ebben igencsak akadály, egészen vékony falvastagságú dugókulccsal lehet levenni. Ezért is kell ezeket a csavarokat összrakáskor jól bezsírozni, a következő alkalommal egyszerűbb legyen az élet. A munkahengerbe menő fékcsövet rutinosan, a Fordnál már kipróbált módon meg sem próbáltam kiszerelni a hengerből, helyette a lengőkaron lévő, sokkal hozzáférhetőbb csőkötést oldottam szét, szerencsére gond nélkül. Kivettem a munkahengert a csővel, majd a satuban folytattam a bontást, így:

Locsoltam a kötésre a csavarlazítót, de 5 perc küzdelem után ki tudtam tekerni a fékcsövet. Szétkaptam a munkahengert: természetesen szépen be volt rohadva, a tükrösített munkafelületen ott figyeltek a rohadások. Ezeknél az volt a fő baj, hogy megtalálhatók voltak abban a tartományban is, ahol a dugattyúgyűrű tartózkodik. Próbálkoztam polírozgatni különféle papírokkal, de a korróziós kráterek túl mélyek voltak. Ebből nem lesz semmi így.

Elkezdtem  körbenézni, hátha találok valamit helyette. Lett is, hasonló, a hadak útját már megjárt munkahengert találtam, viszont a gyűrűkhöz tartozó munkafelületen nem volt korrózió. Kapott ez is polírt, sokkal jobb eredménnyel, majd összeraktam, és beszereltem. Légtelenítettünk, majd miután kész volt, "rááltam" a fékre, utánna megnéztem, látok -e esetleg szivárgást, de nem volt. Próbakörrel zártam a napot.

Ford karburátora

A Ford karburátoránál a fedélbe telepített hidegindító rendszert állítottam helyre. Egyrészt kiegyenesítettem a hidegindító fojtószelep tengelyét, így már nem szorul, következésképp a bimetáll meg tudja forgatni. Kicseréltem a terhelési nyitó membránját, egyenlőre a bontott karburátorét kapta meg. Mindezek összesen nem túl sok munkának tűnhetnek, de vagy 3-4 óra elment rá szombaton. Van egy címem, az úriember Németországban gyárt mindenfajta memránokat és tömítéskészleteket veteránautókhoz, úgy tűnik rendelek tőle tömítéskészletet (már ha válaszol a levelemre.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.