A hétvégén nem volt lehetőségem a Fordon dolgozni. Csupán a letisztított alkatrészeket fújtam le, azon kívül másra nem is volt időm. A következő művelet a rugóstagok kiszerelése lesz. Addig is vásároltam, megjöttek a gömbcsukló porvédők, illetve megvettem a másik talpasgömbfejet is. Az autóban az eredetiek vannak, ezek szegecseléssel vannak a lengőkarba bekötve. Gond még nem volt velük, tehát az is elképzelhető, hogy amit az autóból kiszerelek, azok akár jók is lehetnek. Viszont a kormányzással ellentétben a talpasok kizárólag ehhez a típushoz használhatók. így fontosnak tartottam vásárolni, amíg lehet. A Bárdinál volt kettő, ebből egyet elhoztam a meglévő, korábban betáraztott mellé. Sajnos csak Frap van, de szerencse, hogy van egyáltalán. Vettem egy bal menetes kormánymű gömbcsuklót is tartalékként. A tervezett futásteljesítményre gondolva ez az elkövetekző 50 évre elég lesz. (Mi lesz addig...)

Mellékelt fotókból kettő a Fater Citroenjének múltkori önindítójavításakor készült. Fater jobbról, Harry Houdini-t játszik. Az ominózus akkutálca, benne valami vezérlő, a műanyagból-csináljunk-autóalkatrészt mozgalom szép példája. Szép a menedzsmentnek: ez is olcsóból kijött, számítógéppel terveztük, a megfelelő igénybevételt x km-ig pontra bírja. Azon túl atomjaira hullik.

Tegnap körbenéztem az alkatrészkereskedők kínálatában. Bárdiautó kínál gömbcsuklókat, ami nagyon jó. Az már kevésbé, hogy az általam már használt, és nem túl tartósnak bizonyuló Frap gyártó termékeiből van neki raktáron. Mindenestre ez is több, mint a semmi. Talpasgömbfej is van az első McPherson-hoz, legalábbi is elvileg.

Sajnos az Unixtrade-nél nincs semmi. Az autó már nincs a válaszható modellek listájában, megértem, 40 éves.

A Hegyalja honlapjára gömbcsukló-porvédőt keresve ugrottam be. Korábban a Maserati-ba való Fiat 131-es kormányműhöz néztem elemeket. Itt van külön porvédő, teljesen generálalakú, szinte bármire fel lehet tenni. Jó lesz a Fordra is, 126 Ft / db pedig nem pénz érte. Fater hoz belőle nyolcat, ha arrajár.

Tegnap Fater céges Citroenjét reszeltük. Ő a cég, úgyhogy ezért mi. Az önindító behúzótekercsének végén lévő főkapcsoló fáradt el (ez kapcsolja az önindító motorjára menő sokamperes áramot). A francia biztosítékkal védi a tekercs áramkörét, LOL! Aztán jó két hete elkezdte a biztosítékokat kilövöldözni, úgyhogy január és mínuszok ellenére megoldást kellett találnunk. Mondjuk ebből a szempontból jó ötlet a biztosíték, jelzi a problémát, bár az öreg vasaimon nincs ilyen francia forradalmi megoldás. Mindenesetre nekiálltunk, a szerelőhídon, eszkimónak öltözve. Néhány káromkodás elhasználása után fent kijött az akkumlátortálca, persze  minden tutti avanti! (Fiat 128 reklám, anno 1975, minden előre, olajválság megvolt, kisautót a népnek, mindent előre, nagy hely az utastérben, kis motortérben minden) motortér persze az a fajta, ahol tizenöt dolgot ki kell venni, átlag 2 óra időtartamban, hogy utánna, ami miatt a bűvészkedés, a csigaevők édes szüleinek emelgetése volt, kb. 3 perc alatt kijöjjön. Itt az önindító felső rögzítőcsavarja volt ilyen, a Haynes nagyon előzékeny ám! Írja, hogy több vezeték, cső eltávolítására is szükség lehet az önindító kiszerelése miatt. Mi káeurópai rutinos barkácsolók végül is, viszonylag könnyen kiszedtük az önindítót, ahhoz képest, amivel a manual riogatott. Egyedül a motor kibuktatása volt nehezebb a motortartó bölcső, illetve kipufogó által által közbezárt helyen.

Reggel Fater meglátogatta a villanyászt, aki a polcról levette a kész tekercset, a miénket cserének beszámította. Mondta Faternek, hogy ez elég gyenge konstrukció (pedig a büszke francia Bosch, a Valeo gyártja), van olyan taxis ügyfele, akinél preventív okból 50ezres szervíznél ezt is cserélni szokták. Három rongy volt a felújított, a miénk pedig azonnal ment is a hátsó műhelyben dolgozó szobrászművész úrhoz, aki a tekercsházat lezáró peremezés kihajlításában majd visszaépítésében egészen elvont  magasságokba jutott. Este meg beszereljük az önindítót. Képek holnap lesznek.

Újra itt vagyok! Záróvizsga megvolt, lehet szerelni. 

Visszakanyarodva az utolsó bejegyzésemhez, a hátsó lengéscsillapítókat nem vittem javíttatni. Racionálisabb megoldás lesz egyszer fordulni, és az elsőkkel együtt elvinni. Így most az első futómű kiszerelése, felújítása van soron továbbra is, kis kitérőt tettem a fékekhez.

A futómű, tehát a rugóstagok kiszereléséhez vezető következő lépés a kormányrudazat kivétele. Kormánygép csigával, a másik oldalon pedig segédkar található. Utóbbi már új korában (nekem új) is kotyogott, bár a vizsgákat sosem befolyásolta. Tudtam a problémáról már bojrészer koromban is, csak akkor a puncik megautóztatása jobban érdekelt, mint holmi kotyogások a futómű felől. Most viszont olyan kormányzást várok el, mint a Maseratiban, szóval, ott ha középen állt, akkor előre ment, mintha zsinóron húznák, elengedett kézzel, M0-án 100-al tesztelve, az autóút megnyitásának alkalmából. Na ilyet szeretnék a Fordban is. A cél érdekében majd kijön a kormánygép is, hézag ellenőrzése, meg mivel az olajat szereti alul ereszteni -szimmering elköszönt- amit az alatta lévő kormányösszekető gömbfej porvédője nem igazán szeret. A kormánygép majd akkor jön ki, amikor a motor is kint lesz, másképp nem lehet kivenni, utóbbi csak tömítéscserét fog kapni,  illetve egy turbofeltöltőt. 

Úgyhogy nekiláttam vasárnap. Ja, szombaton kivettem a kardánboxot is, az majd egy külön történet lesz. A gömbfejek kiszerelése könnyen ment, a korábban vett prés, illetve kiütő-villa segítségével. A konfiguráció jó háromnegyed óra alatt a kezemben volt, ennél gyorsabban, és kisebb fáradtsággal nem vettem még ki összekötőket semmilyen autóból. Mentem a műhelybe.

A gömbfejek egy kivételével mind jók voltak. Úgyszintén a középső összekötőben lévő speciális csuklók is, ez az alkatrész még eredeti (FoMoCo logo volt rajta), és az is marad. Valószínűleg nehezen lehetne szerezni, ha elfáradtak benne a csuklók. Erre szerencsére nem lesz szükség. A  kieső gömbcsukló helyére a padláson lévő vastartalékból tudtam hozni egyet. Egyébként a normál gömbcsuklók úgy néz ki, a VW Bogár sorozatában használatossal megegyeznek, jobb, illetve balmenetesek de hogy ez igaz -e majd holnap a weben kiderül. 

Utálatos meló volt levakarni a motorolaj-alvázvédő ragadós keverékét az alkatrészekről, de megérte. A héten kapnak optikai tuningot (festés), szükség van egy gömbcsukló porvédőre is.

A beteg segédkar szétbontásával fejeztem be a napot. Ezt korábban valami autószerelő szerű érdemes művész komponálhatta össze. Úgy oldotta meg, hogy fogott két Polszki Fiat függőcsapszeg perselyt, beletolt egy vékony acélcsövet (valami röhejes minőségűt, egy oldalon van 1 mm a falvastagság, a másikon jó ha 0,5 mm, valszeg karnisrúdként árulták a helyi Vasedénynél). A fő gond az volt, hogy a nagy eszével középen akarta megfogni a segédkart, de hát az erőt alulról kapja, tehát kb. 20 km múlva kotyogni fog, majd ezt egyre jobban.

Elkezdtem keresni, hogy én milyen perselyt tegyek bele. Végül is hosszas keresgélés után, a légkompresszor alkatrészeinek a dobozában találtam két perselyt, ezek belső átmérője tökéletes, a külsőt pedig az esztergapad megoldja. A kompresszor alkatrészeket még nagyfater spájzolta be, a rencerbe' amikor a Volánná' dolgozott, plusz itt építette meg a ma is működő kompresszorunkat. A két gyűrű e célra készített porkohászati termék, ami önmagában jól siklik, önkenő, de gondolkodom, hogy a házat zsírzógombbal szereljem fel. A végén teszteltem is a perselyeket, ahogy az utolsó képen látható. (A kompresszor az első képen, a jobb sarokban.)